Megemlékezés az Őrtűzeknél

"Nem hiszem, hogy 1921. szeptember 7-én, a körülbelül 110 felkelő közül bárki azzal a tudattal ébredt volna, hogy cselekedeteikkel történelmet írnak. Veszélyben érezték az életüket, sorsukat, magyarságukat, a Hazát! Úgy érezték, hogy tettre, csak tettel válaszolhatnak.

A főiskola, a selmeci diákok, Firmáink 1918-ban, immár 100 éve elmenekültek Selmecről és hosszú, viszontagságokkal teli úton végre új otthonra találtak Sopronban. Nem bírták volna elviselni, ha újra menekülniükkell. Ezért ragadtak fegyvert és indultak a közeli Ágfalva felé szeptember 8 hajnalán.

Furcsa az emberi emlékezet. Sokkal inkább megragad az, ami fáj. A győzelemre virradó reggelt már nem láthatta Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató, Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató és bár Domschitz Ferenc erdőmérnökhallgató fáklyája még lobogott gyönge erőtlen lánggal, de az is kialudt. Az Ő emléküket őrzi ez az oszlop. A többi hősnek pedig mi és a bennünk gyúló őrtüzek állítanak emléket.

Ezek a fiatalok hősi halált haltak hazájukért, a szabadságukért, a mi jövőnkért! Hála legyen nekik önfeláldozásukért"

/Binder Bálint, Erdész Valete-elnök/