Tánckalandok - Hétvége Zsuráfszky Zoltánnal és Zs. Vincze Zsuzsával

Május 31-én a soproni Esterházy Palota Erdészeti Múzeumban az Ürmös Tánckör vendégei voltak a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetői, Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth- és Harangozó-díjas, Érdemes Művész, valamint Zsuráfszky Zoltán, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, kiváló művész.

Az est kezdetén Zsuráfszky Zoltán mesélt a táncegyüttes múltjáról, a tánckarról és az eddig bemutatott produkcióikról. Ezt követően Zs. Vincze Zsuzsa vetítéssel egybekötve mutatta be a népviseleteket és az azokon alapuló jelmezeket. Az előadásokat követően a közönség kérdezhetett a két művésztől, akik szívesen meséltek további érdekességeket és néhány jó tanáccsal is ellátták az Ürmös Tánckört.

"Nagyon örülünk, hogy vidéken is ilyen lelkes fiatalokkal, tánccsoportokkal találkozunk. Úgy látjuk, hogy az Ürmös Tánckör is nagyon lelkes, kedves, összetartó kis csapat. Számunkra is nagyon fontos, hogy ezt a kultúrát vidéken is, pláne egy egyetemi városban is vannak, akik ápolják. Úgy hisszük, egy egyetem nem lehet meg néptánccsoport nélkül. A férjem hosszú-hosszú évekig vezette a Szegedi JATE együttest, ami nagyon nagy élmény volt neki is, mert ilyen hosszú együttműködések során bizony barátságok is szövődnek"– fogalmazta meg Zs. Vincze Zsuzsa, aki többek közt mesélt arról is, hogyan alkotta meg a tánc-szín-játék műfaját.

"A műfaj kialakításához nagyban hozzájárult az is, hogy hosszú évek óta együtt dolgozunk a férjemmel, aki már művészi pályája kezdetén is versekre készített koreográfiákat. Ezt a megközelítést mindig nagy elragadtatással figyeltem: mennyi mindent tud üzenni egy-egy koreográfia, ha van egy határozottabb tematikája. Idővel érkeztek az olyan felkérések, mint a Benyovszky vagy a Körhinta, melyek hosszabb lélegzetvételű darabok. Egy hosszabb táncjáték esetében, amikor csak a gesztusok, vagy csak a tánc vezeti a dramaturgiai fonalat, gyakran a közönségnek nehezebb azt követni, mert a néptáncnak megvannak a maga törvényszerűségei, kötöttségei, tehát nem lehet olyan gesztusokkal élni a színpadon, mint akár egy balettelőadás esetében. A téma feldolgozásakor arra gondoltunk, hogy ha már itt vannak nekünk a csodálatos hagyományaink, szokásaink, a népköltészetünk, a népzenénk és a népdalaink szövegei, akkor miért is ne használnánk őket, hisz' ezek mind-mind segíthetnék a dramaturgiai megértését. Így alakult ki szép lassan, egyre bátrabban, hogy a prózai hagyományból származó szövegekkel segítjük a mélyebb rétegek megértését. Ehhez az úthoz hozzájárultak a mesedarabok elkészítése során szerzett több éves tapasztalatink is. Közösen dolgoztunk rajta, folyamatosan csiszoltuk, műfajteremtő szándékkal is egy picit, így alakult ki ez az új fogalom, amit ma tánc-szín-játéknak nevezhetünk".

Zsuráfszky Zoltán mesélt arról is, hogy táncosaik hogyan alkalmazkodtak ehhez az új műfajhoz: "Vannak olyan táncosok, akik jól énekelnek és vannak olyan fiatal táncosok is, akik jól mondanak szöveget, kiváló színészi képességekkel rendelkeznek. Őket feleségem, Zsuzsika, kiemeli a táncos közösségből és külön feladatokat ad nekik. Bár a szöveg nem veszi át a dramaturgiai fonalat, mégis segítheti a nézőket a befogadásban" – tette hozzá.

Zs. Vincze Zsuzsától azt is megtudhattuk, hogy számos esetben színművészekkel is együttműködnek. "Az Éljen Petőfi című műsorunkban Herczeg Péterrel, a Nemzeti Színház egyik tehetségével dolgozunk együtt, hisz táncosaink bár előadóművészek remek színészi képességekkel, de a szó legszorosabb értelmében mégsem színészek."

A színpadkép (úm. koreográfia, színpadi mozgások és látvány) alakulásáról Zsuráfszky Zoltán a következőképpen mesélt. "Amikor Zsuzsika megírja a forgatókönyvet és előkészíti a darabot, akkor nemcsak annyit ír le, amennyi a ténylegesen végleges szöveg lesz, hanem kicsit a darab hátterét is. Táncos szemmel gondolja végig ezeket a darabokat. Olyan mozgásokat és táncokat választ, amit a népművészetből természetszerűleg meg lehet csinálni és ami érdeklődésre tarthat számot, amit szívesen csinálunk. Ezért aztán egyáltalán nem véletlenszerűek a darabválasztásaink, hisz mindig a saját műfajunkon belül maradunk. Zsuzsika pontosan ismeri és tudja, hogy milyen táncokat kedvelünk, milyen dallamokra szeretünk táncolni, hogyan válogatjuk majd össze a zenei anyagot. Közben elkezdünk beszélgetni a díszletről, a világításról, az öltözési menetrendről is, valamint maguknak a számoknak az egymáshoz való viszonyáról is. Összeségében ez egy igen bonyolult kirakós, szinte egy legózásszerű munka."

Mindketten meséltek arról is, milyen fontos számukra a fiatalok megszólítása, a kultúra fontosságának hangsúlyozása és a tánc közösségépítő erejének továbbadása, hiszen ezek az értékek szólították őketis erre a pályára.

"Tizenéves koromban döntöttem arról, hogy az első néptánc tagozatot elvégezhessem. A szüleim engedtek és támogattak, és én is szerettem volna bizonyítani nekik, bizonyítani önmagam számára is, kihozni a lehető legtöbbet ebből az útból. A néptánc világa teljesen elragadott, elkapott és én ebben nagyon hittem. A szabadidőmet is ezzel töltöttem és a tanulmányaimat is ehhez igazítottam. Az évek során olyan mesterekkel találkozhattam, mint Martin György vagy Tímár Sándor. Ők adtak nekünk olyan hitet, ismeretet, tudást és felelősségteljes nevelést, amivel elkerülhetetlenül sodortak minket a hivatásos pálya felé. Én tudatosan erre készültem és ebből a legszebbet szerettem volna megteremteni. Bízom benne, hogy mindezidáig méltó maradtam a mestereim tanításaihoz és értékeihez" – fogalmazta meg Zsuráfszky Zoltán.

Zs. Vincze Zsuzsa a következőképpen mesélt arról, ő hogyan is került ebbe a csodálatos világba. "Én kezdetben más úton indultam el és 18 évesen döntöttem el, hogy efelé a világ felé mozdulok. Budapestre már tudatosan jöttem föl az egyetemre néprajz-magyar szakra, hogy itt lehessek a táncházmozgalom bölcsőjében. A táncházmozgalmon keresztül kerültem ebbe az egész néptánc szerelembe, a szó legszorosabb értelmében is, hisz itt ismertem meg a férjemet. Miután elvégeztem az egyetemet nem volt kétséges, hogy mindenképpen ebben a műfajban szeretnék dolgozni és ezt soha nem bántam meg, ez egy csodálatos pálya."

Az előadásokat követő napon a két előadóművész 9 órától táncoktatást is tartott a Pedagógusok Művelődési Házában. Nyárádmenti táncot tanítottak a tánckör tagjainak és a programhoz csatlakozóknak. A délelőtti oktatás remek hangulatban telt, déltől pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttes két profi előadóművésze, Tompa Attila és Wallinger Ágnes folytatta a hagyományos technikák átadását.

Interjút készítette és írta: Tóth Beáta, elsőéves Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató, az Ürmös Tánckör tagja.